Mit tehet egy kamaszkorban lévő, életvidám fiú, aki teli van tervekkel, várja őt a nagybetűs élet, és akkor derült égből villámcsapásként elkap egy gyermekbetegséget, mely kiskorban ártalmatlan, ám rá nézve katasztrofális következményekkel jár? Hogyan lehet huszonévesen szembenézni azzal, hogy halálos diagnózist mondanak a szemébe, ráadásul olyan betegség kapcsán, amely rendkívül ritka, tehát kialakult kezelési módja sincs, amellyel szinten lehetne tartani az élhető mindennapokat? Hogyan lehet mindezek mellett három diplomát szerezni, beutazni a világot? Bergendi Róbert megrázó önéletrajzi kötete egy szilánkosra tört tükör darabjainak élességével mutatja be a posztkommunista országok egészségügyi ellátásának pozitív és negatív oldalát egyaránt, óvatosan meg-megérintve olyan, máig tabuként kezelt témákat, mint például a csernobili atomkatasztrófa hatásai. Lehetséges, hogy a „Csernobil-generáció”, mint kórtörténeti csoport, igenis létezik…?
Bergendi Róbert 1978.02.23-án született Vágsellyén, Csehszlovákiában. Általános iskolai tanulmányait ott végezte, majd következett a győri Révai Miklós Gimnázium. Kamaszkorában kapta el a bárányhimlőt, amelynek következtében egyre súlyosbodó szövődmények formájában számos komoly betegsége – közöttük autoimmun állapotok (Wilson-kór, Bechet-kór) – alakult ki. Annak ellenére, hogy fiatal felnőttként tolószékbe került, szenvedélyesen szeret tanulni, így járt papneveldébe, tanulta ki a cukrászatot és szerzett három diplomát: a Széchenyi István Egyetem (MA/MSc.) Regionális és Környezeti Gazdaságtan szakán, ugyanitt Közgazdaságtan-Marketing (MSc.), továbbá környezetmérnöki szakon (BSc.) Szüleivel sokat utazik; főleg az egzotikus helyeket kedvelik, mivel azoknak klímája jótékony hatással van mindennapi állapotára. Rokkantnyugdíjas, emellett 2006 szeptemberétől a Szlovákiai Szociális Biztosító munkatársa. Életvidám, optimista ember, aki nem engedi, hogy a betegségei határozzák meg személyiségét. Hobbija a cukrászat és az utazás.